Grafikusként néha megesik, hogy egyszerűen nem sikerül ihletet szereznem, például egy könyvborítóhoz. Hiába ismerem a művet, olvastam a szinapszist, netán még az íróval is beszéltem, egyszerűen nem tudom megragadni a lényeget. Sajnos az ilyen művészi blokk nem múlik el egyhamar, ilyenkor igyekszem elterelni a figyelmemet, és általában a szikra valahonnan teljesen máshonnan jön, ahonnan nem is várnám. Például egy barátnőm ajánlotta a figyelmembe a mozi.ma oldalt, ahol online filmeket és sorozatokat lehet nézni, és pontosan erre volt szükségem a legutóbbi projektemkor.
Egy horror témájú könyvhöz kellett borítót és illusztrációkat készítenem, viszont egyáltalán nem voltam járatos a témában. Mondtam is a főnökömnek, hogy ezt nem jó ötlet rám osztani, hiszen én nagyon régóta tartózkodom a horrortól (kislányként nagyon megijedtem az Ördögűzőtől), más lehet, hogy jobban meg tudná csinálni. Sajnos azonban egyik kolléga sem volt szabad, mindenki tele volt munkával, így muszáj voltam elvállalni. A könyv szövegét is megkaptam, egy darabig el is olvastam, de képtelen voltam folytatni. Annyira ellenkezett minden porcikám a dolog ellen, hogy már kezdtem szégyellni a dolgot.
Elpanaszoltam egy barátnőmnek is a helyzetet, ugyanis tudtam róla, hogy ő viszont nagykanállal falja a borzalmakat, hátha tud rajtam segíteni. Ő ajánlotta nekem a mozi.ma oldalt, hogy ha ihletet szeretnék, esetleg szeretnék megbarátkozni a horrorral, akkor kezdjem mondjuk ilyen jellegű filmekkel, rengeteget változott az ipar azóta, hogy én sokkot kaptam és elzárkóztam előle. Vonakodva bár, de megfogadtam a tanácsát. Először felkerestem az ajánlott mozi.ma oldalt, és körülnéztem, hogy találok-e olyasmit, ami elindítana felfelé az emelkedőn. Mert untam már a gödör alján ülni.
Ahogy böngészgettem, felfedeztem, hogy kategóriák szerint is lehet keresni, és bármennyire csábultam is, hogy horror helyett a Bridget Jones-t nézzem meg tizedszerre, azért csak rávettem magam, hogy az eredeti célkitűzés szerint bogarásszak. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztottam a misztikus címkét, és aszerint kezdtem szűrni a filmeket. Miután nem tudtam dönteni, véletlenszerűen megnyitottam egyet, beburkolóztam a takarómba, és vártam, hogy szívinfarktust kapjak. Direkt reggel álltam neki, hogy világos legyen, este a sötétben biztosan nem mertem volna. Viszont legnagyobb megdöbbenésemre nem csak, hogy egyáltalán nem találtam ijesztőnek, de néhol egészen vicces volt látni a túljátszott rémületet, a béna rémséget, szóval egy csomószor még fel is nevettem. Azután megnéztem egy másikat, utána pedig még egyet. Hitetlenkedve tapasztaltam, hogy egészen ráéreztem az ízére. Még nagyjából másfél napot töltöttem így, és úgy éreztem: tele vagyok energiával! Újból nekiveselkedtem a könyvnek, és szinte három nekifutásból végig is olvastam. Utána már minden ment, mint a karikacsapás. Simán meglett a borító is és az illusztrációk is.
Mind a barátnőmnek, mind pedig a mozi.ma-nak hálás lehetek, ugyanis az egyik legjobb munkám lett, azóta is a referenciamunkáim élén szerepel. Magamtól valószínűleg sosem vettem volna rá magam, hogy nekiálljak horrort nézni, de a tanács is és a mozi.ma ajánlás is nagyon jól jött. Azt azért nem mondanám, hogy mostantól minden estémet ezzel tölteném, de egy súlyos félelmemet sikerült legyőznöm, és végre minden feszültség nélkül tudok majd a moziba is beülni egy-egy ilyen filmre.