Pár hónapja az egyik kolléganő azzal a hírrel állt elénk, hogy kisbabát vár. Ennek egyrészt nagyon örültünk, hiszen tudtuk, hogy Kriszti és a férje már régóta szerettek volna babát, abból a szempontból viszont szomorúak voltunk, hogy tudtuk, amikor megszületik a kicsi, nélkülöznünk kell őt. Amikor bejelentette a nagy hírt, akkor még úgy tervezte, hogy legalább a nyolcadik hónapig dolgozni fog, és csak azután megy el szülési szabadságra. Azonban a dolgok máshogy alakultak.
Sajnos már a harmadik hónapban kiderült, hogy Kriszti veszélyeztetett terhes, és az orvos ágynyugalomra ítélte. Így esett az, hogy mi szinte egyik napról a másikra munkaerő nélkül maradtunk. Mivel Kriszti fontos pozícióban dolgozott, szükségünk volt valakire, aki az elkövetkezendő hónapokban, vagy éppen években, attól függően, hogy Kriszti mennyi ideig szeretne otthon maradni, helyettesíteni tudja.
Megírtuk az álláshirdetést, amiben megfogalmaztuk, hogy milyen kompetenciákkal és végzettséggel rendelkező kollégát, vagy éppen kolléganőt keresünk, utána pedig az volt a célunk, hogy a lehető legtöbb helyen közzé tegyük, mert sürgősen találnunk kellett valakit. Az egyik hely, pontosabban egy honlap, kifejezetten tetszett nekünk, mert ott ingyenes az apróhirdetést feladás. Nem mintha nem engedhetnénk meg magunknak, hogy fizessünk egy hirdetésért, de ha már van egy ilyen remek lehetőség, akkor mindenképpen éltünk vele.
Azért is említettem meg ezt az apróhirdetésekkel foglalkozó honlapot, mert mikor kérdeztük a jelentkezőktől, hogy hol látták az álláshirdetésünket, akkor a legtöbben ezt a honlapot nevezték meg. Őszintén szólva, én korábban nem hallottam még erről az apróhirdetéses oldalról, de ez valószínűleg csak azt mutatja, hogy én nem vagyok elég naprakész ebben a témában. Még jó, hogy Kati, a fiatal munkaügyi munkatársunk intézte ezt el, ha ő nem lett volna ennyi szemfüles, lehet, hogy fele ennyi pályázat sem érkezett volna be.
Eleinte furcsálltam az ötletet, hogy egy internetes apróhirdetést tegyünk fel az állásról, de Kati megnyugtatott, hogy mostanság ez egy kifejezetten népszerű hirdetési forma, ráadásul ha elég ismert oldalakra töltjük fel a hirdetésünket, akkor sok emberhez el fog jutni. Ebből is látszik, hogy ebben ő a szakértő, és nem én, mivel igaza lett. Összesen tíz ember jelentkezett a meghirdetett állásra, és közülük nyolcan valamelyik apróhirdetésekkel foglalkozó weboldalon látták a hirdetésünket. Micsoda szerencse, éljenek az apróhirdetések!
Noha az állást egyelőre még senki nem töltötte be, mert a jelentkezők fele alulképzett volt, a másik fele pedig visszautasította, mert hosszú távú munkára vágytak, nem pedig helyettesítőire. Persze ez utóbbit is meg tudom érteni. Éppen ezért az internetes apróhirdetéseink még fenn fognak maradni az oldalakon, mert ha eddig ilyen sokan látták őket, akkor remélhetőleg az elkövetkezendő napokban és hetekben is sokan rájuk kattintanak majd. Még azt sem tartom kizártnak, hogy Kati újabb apróhirdetéseket fog feladni, mert szerinte a friss hirdetések mindig népszerűbbek, mint a pár hetesek, mert azokról hajlamosak azt hinni az emberek, hogy már nem érvényesek. A miénk viszont nagyon is érvényes! Jó lenne, ha minél hamarabb meg tudnánk találni Kriszti helyettesítő utódját, mert amióta ő nem dolgozik, mindenkinek sokkal több munkája van.
Nem tudom, hogy más munkáltatók is szokták-e apróhirdetéses portálokon hirdetni az aktuális állásajánlataikat, de elég valószínűnek tartom. Abban már biztos vagyok, hogy ha az elkövetkezendő két hétben sikerül megtalálnunk az ideális munkaerőt, akinek kedve is lenne nálunk dolgozni, akkor a jövőben is apróhirdetésben fogunk állást hirdetni, mert úgy tűnik, hogy manapság ez nemcsak divatos, hanem működőképes is.