Az egyik legjobb barátnőm, Enikő egy grafika- és reklámstúdióban dolgozik. Webdesignerként végzett, és sikerült elhelyezkednie a jelenlegi munkahelyén, amint megszerezte a képesítését. Azóta eltelt 10 év, de ő még mindig ott dolgozik, persze már vezetői pozícióban.
Én most éppen besegítek a családi vállalkozásba, nemrég jöttem haza Angliából, ahol főleg babysitteltem, emellett németet tanítottam egy tanfolyam keretei között.
Itthon a szüleim most szeretnék beléptetni vállalkozásukat az online webáruházak közé.
Már évek óta gyógynövény gyűjtéssel és eladással foglalkoznak. Persze mostanáig főleg a piacra jártak ki az áruval, és egy-egy közeli boltba vittek, akik viszonteladóként forgalmazták a gyógynövényeket. A kialakult vevőkörük már többször is javasolta, hogy szállítsunk is házhoz, legyen lehetőség a termékek telefonos/online megrendelésére. Anyuék úgy döntöttek, most elég jól megy a szekér ahhoz, hogy meglépjék ezt a bővítést, és az online webshop mellett a vállalkozás autóparkját is megújítsák. Engem kértek meg, hogy segítsek nekik eltájékozódni az ügyben.
Én persze ugyanúgy semmit nem tudtam a témáról, így, gondoltam, megmozgatom a kapcsolataimat, valaki biztosan ért ehhez is a rengeteg ismerősöm közül.
Már kezdtem feladni a reményt, hogy van ilyen ember a környezetemben, amikor kábé a hatodik próbálkozásom is sikertelen volt.
Enikőt eredetileg nem is az autóbeszerzés, hanem a weboldal miatt hívtam fel. Én magam is értek kicsit a szerkesztéshez, de szerettem volna, ha ott van a kezdeti lépéseknél, biztos, ami biztos.
Szóval átmentem Enikőhöz a minap, és meg is beszéltük a honlap arculatát, aztán dumáltunk még egy kicsit, nagyon régen nem találkoztunk. Meséltem neki egy csomót a külföldön töltött időről, és ő is elmondta, hogy mik történtek vele itthon az elmúlt időszakban. Kiderült többek között, hogy nem is akármilyet lépett előre a munkájában: a cég magyarországi alegységének szakmai főnökévé választották. Gratuláltam neki a dologhoz, hiszen ez nagy dolog, arról nem is beszélve, hogy nőként érvényesülni a szakmájában szintén nehéz. Mondta is, hogy mielőtt megkapta volna az előléptetést, nem csak a szakmai, de a magánélete iránt is intenzíven érdeklődtek, és ez az érdeklődés főleg a gyerekvállalással, családalapítással állt kapcsolatban. Egy darabig együtt puffogtunk ezen a témán, de aztán lenyugodtunk, és elmeséltem Enikőnek, hogy gondban vagyok az autóbeszerzéssel.
Kérdezte, hogy miről van szó. Elmeséltem neki, hogy anyuék a webáruház beindítása mellett kiszállítással is bővíteni szeretnék a szolgáltatást, emellett a begyűjtött gyógynövények szállításához is be szeretnének szerezni pár autót. Nagyjából úgy 5-7 darabról lenne szó.
Enikő rögtön azt ajánlotta, hogy beszéljek egy flottakezelővel, mert ez jó nagy beruházás, és szerinte meg lehet oldani a dolgot akár tartós bérlettel is. Persze nekem ez kínaiul hangzott, mondtam is neki, hogy az utolsó mondatából egyedül a beruházás szót értettem.
Kérdeztem, hogy tud-e ajánlani valamilyen céget, mire ő megkért, hogy várjak egy kicsit. A kezembe nyomott egy fényképalbumot, amiben a legutóbbi, marokkói utazásának képeit találtam. Hiába az aktív számítógép használat, Enikő néhány dologban megnyugtatóan régimódi maradt. A fényképek előhívatása egyik ilyen tulajdonságai közé tartozik. Szóval én nézegettem a marokkói képeket, ő meg eltűnt egy pár percre telefonálni.
Mikor visszajött, azt mondta, kapott egy ajánlást, mindjárt küldik a honlap címét. Enikő, amint megkapta az üzenetet, tovább küldte nekem, de már ott nála is megnéztük, hogy mit írnak a tartós bérletről.
Ahogy a weboldalt böngésztük, lassan kezdett derengeni, mi is lehet ez az egész. Úgy egy fél óra múlva már minden tiszta volt a tartós bérlettel kapcsolatban.
Olyannyira, hogy még aznap délután meglátogattam a szüleimet, és megmutattam nekik a honlapot. Szerencsére ők is hamar megértették a dolog lényegét, és visszahívást is kértek. Emellett feliratkoztak az ingyenes 5 részes levélsorozatra, amely a cégautók költségcsökkentésével foglalkozott. Örültem neki, hogy ilyen érdeklődőek és önállóak, mondtam nekik, hogy ebben az autó dologban én nem szeretnék már tovább részt venni, ahogy látom, amúgy is urai a helyzetnek.
Persze következő héten vittem Enikőnek egy adag „hála csokit”, Tobleronét, mert az a kedvence. Még két találkozás volt összerakni a honlapot, most már majdnem minden készen áll, hogy beindulhasson a webáruház, csak az utolsó simítások vannak hátra.
Persze azt mondta, a reklámozásban is segít, csak várjuk ki, hogy legyenek adatok, amivel aztán majd dolgozunk. Alig várom, hogy nekikezdjünk!