Mivel az újságíró és reklám-marketing körökben szereztem már némi tapasztalatot, van ismertségem ezen a területen, kapcsolatban állok reklámcégekkel, grafikai stúdiókkal. Mára már teljesen máshogy néznek ki, mint 10-20 évvel ezelőtt, nyilván a technika változása miatt is, de a média és elérési útvonalak is akkor változáson mentek át két évtized alatt, hogy még nekünk is nehéz követni, fiataloknak. Apukám grafikusművész, valójában képzőművészeti egyetemet végzett, de sokféle munkakörben dolgozott.
Évekig rajzolt pl. rajzfilmstúdióknál, a Varga Rajzfilmstúdió a Pannónia mellett méltán volt ismert világszerte. Nem hiába kaptak annyi megrendelést, akár Amerikából is, így került pl. a Mr. Bean rajzfilmes változata is terítékre apuéknál. Én gyerekként nagyon élveztem azt, hogy mindig bemehetek vele, a szakállas bácsikról, akik egyébként világhírű művészek és alkotók voltak, sokszor csak annyit tudtam, hogy a kedves öregúr, aki nagyon szépen rajzol és ősz a szakálla. Nekem elég volt annyi, hogy kedvesek, hogy odaültetnek engem is egy átlátszó üvegasztalhoz kék és piros ceruzákkal, és lámpafénnyel átvilágított asztalon rajzolhatok, akár azt is, amit ők csinálnak, próbáltam lemásolni, utánozni. Jó volt a légkör, családias, és ha rohanás is volt, valahogy hiányzott a stressz szaga onnan, az a fokú ingerültség, ami manapság nagyon sok céget beleng.
Egy ismerősöm most dolgozik egy reklámcégnél. Azt meséli, hihetetlen a hajtás, hogy az emberek már nem ismerik egymást, nem kedvelik egymást, nincs az az igazi együtt dolgozás, a valódi csapatmunka. Nagyok az elvárások, sok minden manipulatív, de ennek ellenére imádja a szakmáját. Tervező grafikus végzettséggel dolgozik. A probléma csak az volt az elmúlt időszakban, hogy nagyon sokat dolgozik. Akinek a szenvedélye a munka, azt elég nehéz szabadságra küldeni, ő ennek pedig tipikus példája. Így történt az is, hogy egyik nap belázasodott, és nehezen is ment le, majdnem 40 fokos volt. Nem tudjuk, hogy vírus, vagy mi döntötte le a lábáról, de az azért sejthető volt, hogy a pihenés hiánya és túlhajszoltság is okozza ezt. Persze nem volt nála otthon semmilyen gyógyszer, tekintve hogy alig tartózkodott a saját lakásában, ez érthetőnek is tűnik. Így átmentem hozzá, elétettem a laptopot, és végigkérdezgettem, milyen lázcsillapítót szokott szedni, melyik használ neki a legjobban, majd egy online patika oldaláról házhozszállítással megrendeltünk néhányat. Jóval egyszerűbb volt így, hogy ezen az oldalon meg tudtam neki mindent mutatni és kérdezni tőle fél óra alatt, mintha a gyógyszertárból hívogatom félig vele-félig a gyógyszertárossal tárgyalva, miközben mögöttem egyre többen állnak sorban. Így ez a probléma megoldódott, be is táraztunk neki fájdalomcsillapítóból és lázcsillapítóból, biztos, ami biztos. Inkább vele is maradtam éjszakára, amíg nem lett kicsit jobban, majd a gyógyszereket is házhoz szállították. Szerencsére hatékonynak bizonyult a lázcsillapító, de azért főztem neki a nagymamámtól tanult recept alapján házi tyúkhúslevest is.
Gyenge volt, de annak nagyon örült. Beszélgettünk arról, mennyire hihetetlen, hogy manapság szinte egyből enyhülést kaphatsz a fájdalomra, gyulladásokra, akár lázra, influenzára és meghűlésre. Mivel ebben az online prevenciós patikában jó nagy választék volt, ezért tényleg az igényeknek megfelelően tudott rendelni, a gyors kiszállítás mellett. Persze vitaminokat is vásároltunk neki, amit később a háziorvosa is kúraszerű szedésben javasolt, sok alvás mellett. A láz elmúlt, ő jobban lett, de belátta azt is, hogy nem szabad saját magát így túlterhelnie, és annyira hajszolnia, hogy betegség legyen a vége. Azt mindketten bizonyosan jól megtanultuk, hogy nagyon fontos az egészségünk. Nem csak utólagos kezelése, hanem az is, hogy megelőzzük a bajt, megfelelően működő immunrendszerrel és rendszeres sporttal, táplálék és folyadékbevitellel, olyan életmóddal, amiben van időnk magunkra és társasági életünkre is, hogy eleget foglalkozzunk a számunkra fontos emberekkel és dolgokkal, amelyek mellett ellazulhatunk.